- Mottó: Olyan egy írás mottó nélkül, mint egy matematikus költő paradox önhivatkozás nélkül.
- Ewill B. Killedbitsch, kortárs pénzköltő.
- Olyan világban élünk itten mi,
- rohan, lót-fut loholvást mindenki.
- Hiába írsz jó művet, barátom,
- félek, mottó nélkül nem találom
- (még ha akartam is) elovasni.
- Tortára hab kell(!), nyakendőre masni(?).
- Művedre meg mottó - tőle megszépül,
- mondom, nem is olvaslak enélkül!
- Mi az a mottó, talán megkérdezed?
- Tudd meg: a mottó rövidke idézet;
- ami mindig ott a maga helyén
- foglal teret, műved legtetején.
- Mire jó a mottó, ezt is kérdezed?
- A mottó nyújt az olvasónak kezet,
- a tartalomról ad tájékoztatást,
- kívánatossá téve az olvasást.
- Mottód legyen rövid és találó,
- és senki nem érzi majd, hogy kívülálló,
- hogy témád őt totál nem érdekli,
- hogy műved érdektelen papírfecni.
- Régen a költők a Múzsát kérlelték,
- tolluk tintáját jó művé érleljék.
- később meg herceghez, királyhoz esdtek,
- remélve, így a kegyeikbe esnek.
- A Felvilágosult Ész Századában
- ezerhat- vagy -hétszázakárhányban
- jött ám egy új, rémes nagyhatalom,
- a Betű, nyájban rajzva: Irodalom.
- A kis írócskák aztán, ettől fogva
- A nagy Írókra néztek fogvacogva,
- Az ő szellemüket idézték kapásból,
- s ebből lett a mottó - vagy tán egész másból.