Főmenü megnyitása

Unciklopédia β

Zorro a napóleoni háborúkban

Ez a szöveg eredeti, vagy torzított formában a Wikipédiából származó szöveg. Na és, akkor mi van?


Zorro, valódi neve Don Diego De la Vega: eredetileg Kaliforniában mint álarcos lovas harcolt a gyarmati hadsereg spanyol fegyveresei ellen, míg a hétköznapi életben dúsgazdag főnemes volt. Ferdinánd király hívta el Spanyolországba, hogy vezesse a harcot megszállók ellen.

Először Pamplónában járt, ahol leterített párviadalban számos franciát, majd rövid időre Portugáliába ment. Ott is megküzdött francia katonákkal és tisztekkel, valamint közvetlen kardviadalban győzött franciákkal konspiráló portugálokat a kaliforniai hős.

Portugáliai kalandja után visszament Spanyolországba, majd Pamplona és Baszkföld vidékein spanyolokból, katalánokból és baszkokból álló gerillasereget szervezett, s megpróbálta Napóleon ellen lázítani a franciaországi baszkokat is. Megtámadták a francia ezredeket, megakadályozták a kivégzéseket, adóbehajtásokat, hadisarc beszedéseket és a franciák fosztogatásait, kivégezték a franciák kollaboránsait, köztük egy Don Ruiz de Montelban nevű ügyvédet.

1812 elején a franciák sorozást tartották az oroszországi hadjáratra. Úgy tervezték, hogy 25 ezer spanyolt és 20 ezer portugált visznek magukka a hadjáratra, de Zorro és gerillái kitartó munkája során csak 5000 spanyolt és 2000 portugált tudtak az oroszok ellen bevetni a franciák. Egy elszánt, de szerencsétlen, némileg túlsúlyos és idős francia őrmester feltette magában, hogy elfogja, bár többször megvívott vele, de folyton alulmaradt, ám Zorro, azaz Don Diego nem végzett vele, túlságosan szimpatikusnak találta, mert egy kaliforniai tisztre emlékeztette, aki hasonlóan kövér, öreg, ügyefogyott, de megnyerő ember volt és később Zorro barátja lett.

Mikor a brit-spanyol-portugál erők bevonultak a franciák kiűzésére, Zorro baszk-spanyol-katalán serege is csatlakozott Wellingtonhoz. Az egyik menekülő francia parancsnokot elfogta a határnál és párviadalban megadásra késztette. Napóleonnal is személyesen találkozni akart, hogy vele is karddal történő páros viaskodást vívjon, de nem sikerült. Ferdinánd király amnesztiát adott neki, s levetette az álarcot, majd Navarra őrgrófjának címét kapta.[1]

Hanem amikor a királyság folytatta a korábbi zsarnokoskodást, Don Diego úgy tett, mintha meghalna, amelyhez sikerült elérnie, hogy rengeteg szemtanúja legyen. Nemsokkal ezután azonban újra felvette Zorro álarcát és senki sem gyanította, hogy lenne mögötte. Baszkföldön felkelést szervezett, s kaliforniai önkétesek hozott az európai kontinensre. Szerencsétlenségére a francia királyi sereget küldték a spanyol forradalom leverésére, így Zorro megint szembekerült a franciákkal. A baszk-kaliforniai-spanyol-katalán forradalmi erők ütközetet kockáztattak meg a franciákkal és vesztettek. Valamennyi kaliforniai meghalt a franciákkal vívott harcban. Zorro Portugáliába menekült, ahol a portugál hatóságok és a hadsereg indított ellene hajtóvadászatot. A lakosság itt egyáltalán nem támogatta mint Kaliforniában, annál is inkább mert Spanyolországban 20 ezer, Portugáliában 12 ezer arany vérdíjat tűztek ki Zorro fejére. Zorro állandó harcot vívott a portugál katonák, a rendőrök, s fegyveres lakosság ellen. Három évig bújkált egy hajdani templomos lovagok által épített várban, ahol egyszer aztán egy zászlóaljnyi portugál katona és mintegy kétezer helyi lakos, velük együtt ezer galego önkéntes vette ostrom alá. Zorro napokig harcolt a túlerő ellen, míg végül egérutat nyert. A galegók táborán át próbált menekülni, ahol ismét viaskodásba bocsátkozott, majd még menekülés közben is több portugál katonával és milicistával végzett súlyos kardviadalokban. Sikerült eljutnia Porto kikötőjébe, ahol Hernando de Malarcának kiadva magát, ezúttal civilben egy hajó fedélzetén elindult Brazíliába.

Ott ismét álarcot öltött, hogy segítsén néhány kisbirtokoson, s a brazílokkal harcolt több mint egy esztendeig. Álnéven a mai Hondurasban telepedett le, ahol 1822-ig tartózkodott. Mivel tönkrement, egyedül egyetlen szamár és egy kísérő segítségével a Panama-szoroson Mexikóba ment, útja legalább egy évig tartott.

A Yucatánon kötött ki, onnan elment Mexikóvárosba, ahol már javában folyt a függetlenségi háború a spanyolok ellen. Zorro ekkor újból álarcot öltött és folytatta harcát a spanyolok ellen. 1826-ban visszatért Kaliforniába, rég elhagyott hazájába. Az ország rövidesen kivívta függetlenségét, s ő megnyugodhatott hazájában. 1829-ben még egy kalandor akciót indított, hogy a Mexikó visszafoglalására érkező spanyol expedíciós sereget kicsit megzavarta és megölt néhány katonát, valamint tisztet, de nem volt komolyabb érdeme a támadás elhárításában. Antonio Lopez de Santa Ana tábornok, az ország elnöke is gyanakvással és félelemmel tekintett rá, ezért erős esküvel kötötte le, hogy soha többé nem veszi fel Zorro álarcát.

Még megélte 1848-ban Kalifornia amerikai elfoglalását. Az amerikaiak tudták miként működött korábban, ezért komolyan tartottak attól, hogy felkelést indít Kaliforniában. Megpróbálták letartóztatni, de Don Diego elmenekült. Haciendáját az amerikai hadsereg a földdel tette egyenlővé. Don Diego örökre eltűnt, senki sem tudja hová lett. Keringenek történetek arról, hogy Oroszországba, vagy Kínába ment, más verzió szerint Európában, Hollandiában, vagy Csehországban keresett menedéket.

Ez utóbbi helyen van egy monda, miszerint újból útonállónak szegődött, és Rumcájsz álnév alatt a jičíni erdőben fosztogatta az uzsorásokat, zsíros nemeseket és tiszteket.

ForrásokSzerkesztés