Főmenü megnyitása

Unciklopédia β

Sírfelirat

Sceleton.png

A halálról vagy jót, vagy semmit.

~ Oscar Wilde a halálról/ről.

„Tényleg vannak sorskérdések. De a sors – nem kérdés.”

~ Víg Ignác

„Élni annyit jelent, mint nevetni a halálon, és belehalni a röhögésbe.”

~ Boris Vian

    
  Ásó, kapa, veremvágó;
  Egy szemfedő lepel;
  Ó! az ily vendégnek egy gödör,
  Egyéb semmi se kell.

(Hamlet; Első sírásó)

 Megölte Ámor fegyvere,
 Most itt nyugszik e hant alatt.
 François Villon a neve,
 És szegény kisdiák maradt.
 Nem szerzett vagyont ezalatt,
 Hisz odaadta mindenét,
 Kenyeret, asztalt, kosarat,
 Mondj egy imát, az Istenért.

François Villon


Annyi a sír, mint a halott. Nem számítva a tömegsírokat.


Tartalomjegyzék

BevezetésSzerkesztés

 
¡Que viva México!

„Míg az európaiak számára a halál a tabutémák közé tartozik, a mexikóiak számára élet és halál nem feloldhatatlan ellentét, a mexikói ember régóta próbál együttélni a haláltudattal, és gúnyt űz a kaszásból. Octavio Paz, mexikói író szavait idézve: »...homályosan tudjuk, hogy élet és halál nem más, mint két egymással kibékíthetetlen, ellentétes mozgás, amelyek ugyanakkor egyazon valóságnak a kiegészítő elemei.«”

~ teljesen hivatalos forrásból

* * *Szerkesztés

Na, ebből induljunk ki.

Jobb időkben – a sötét középkorban – még az európaiak is tudták, hogy jobb a halállal viccelni, mint nem viccelni. Erről szólt a karnevál. Mára elbutultunk: az ellenkezőjét hisszük. Hallgattunk volna Villonra; Rabelais-ra esetleg...!

TárgyalásSzerkesztés

Sokmindenbe bele lehet halni. Szerintünk a röhögésbe nem, de hemzsegnek az ellenpéldák. Többszáz fős tömeg halt bele például a röhögésbe, amikor saját szemükkel látták, hogy meztelen a király. Az igazsághoz hozzátartozik még, hogy akkor is rájuk kellett szólni: vegyék le végre a rózsaszín szemüveget![1]

Dehát ez csak mese.

Mibe lehet belehalniSzerkesztés

  • Élet

Mibe nem lehet belehalniSzerkesztés

  • Halál

Nem viccelünkSzerkesztés

Van itt viccSzerkesztés

    Sír (a) felirat
Ki itt nyugtalankodik csendesen,
Író volt és elköltözött az élők sorába.
Halt harminchat évig, élt néhány napot,
S ha gondolkozott, csak álmodott
Néhány lapot. S mikor kinevették:
Azt hitte, hogy kacagtatott.
Most itt fekszik e nehéz
Temetői hant alatt,
Zöld koponyáján kiüt a csira
És azt álmodja, hogy él.
Szegény. Béke hangjaira!
Ámen.
  Rejtő Jenő

* * *

Ha volna sírkövem, megtudnád belőle,
azért nincs, mert azt is elittam előre.
  Romhányi József: Gödény (Sírfeliratok)

* * *

„Itt nyugszik Kerepesi János,
Született Vácott,
Meghalt Pesten.
Kár volt neki Pestre jönni!”

* * *

RABELAIS: GARGANTUA EPITÁFIUMA, MELYET KŐBE KIVÁNT VÉSETNI FELESÉGE HAMVAI FELETT

Ki gyermekágyban haltál meg, tenálad
Nem élt szelídebb asszony, Badabek!
Hasad vájdling volt, sonka egy-egy vállad
És nagybőgővel ért fel a fejed.
Imádkozz, vándor, hogy lehessen méltó
Az égre lelke, jóllehet
Bűn nélkül való volt teste, míg élt ő,
s aznap húnyt el, mikor kiszenvedett.

Faludy György fordítása

BefejezésSzerkesztés

»Dögbugyor a vége e pokoli útnak.«  [2]

Külső hivatkozásokSzerkesztés



  1. Ragaszkodunk minden képzavarhoz. Saját.
  2. Nagy László: József Attila