Főmenü megnyitása

Unciklopédia β

Mottó-vers

Mottó: Olyan egy írás mottó nélkül, mint egy matematikus költő paradox önhivatkozás nélkül.
Ewill B. Killedbitsch, kortárs pénzköltő.

Olyan világban élünk itten mi,
rohan, lót-fut loholvást mindenki.
Hiába írsz jó művet, barátom,
félek, mottó nélkül nem találom
(még ha akartam is) elovasni.
Tortára hab kell(!), nyakendőre masni(?).
Művedre meg mottó - tőle megszépül,
mondom, nem is olvaslak enélkül!
Mi az a mottó, talán megkérdezed?
Tudd meg: a mottó rövidke idézet;
ami mindig ott a maga helyén
foglal teret, műved legtetején.
Mire jó a mottó, ezt is kérdezed?
A mottó nyújt az olvasónak kezet,
a tartalomról ad tájékoztatást,
kívánatossá téve az olvasást.
Mottód legyen rövid és találó,
és senki nem érzi majd, hogy kívülálló,
hogy témád őt totál nem érdekli,
hogy műved érdektelen papírfecni.
Régen a költők a Múzsát kérlelték,
tolluk tintáját jó művé érleljék.
később meg herceghez, királyhoz esdtek,
remélve, így a kegyeikbe esnek.
A Felvilágosult Ész Századában
ezerhat- vagy -hétszázakárhányban
jött ám egy új, rémes nagyhatalom,
a Betű, nyájban rajzva: Irodalom.
A kis írócskák aztán, ettől fogva
A nagy Írókra néztek fogvacogva,
Az ő szellemüket idézték kapásból,
s ebből lett a mottó - vagy tán egész másból.