Főmenü megnyitása

Unciklopédia β

Iskolai történések

Részletek egy diák naplójából. Vagy blogjából. (Ez van.)

Tartalomjegyzék

Egy iskolai kirándulás igaz történeteSzerkesztés

„Mert az iskolásoknak kirándulni kell!”

~ Vlagyimir Iljics Lennon

„Az nem is úgy volt, hanem tanulni, tanulni, tanulni!”

~ m.f., csak Lenin

„S szó nem írhatja le, mily rettenetes volt.”

~ Az ifjú Werther kirándulásai

A nagy helyzetSzerkesztés

Kellett nekem elmenni. Most legalább leírhatom mindazt a hülyeséget, ami megtörtént. Senki ne lepődjön meg. Ez van a kistarcsai Kölcsey Ferenc Ált. Isk.-be'.[1]

A kezdetekSzerkesztés

Egész nap tanultunk.[2] Angolból 90 mondatot kellett írni másnapra. Csak azért, mert úgyse írják meg. Én meg akartam, de nem sikerült. Négy órakor találkoztunk (volna). Kire vártunk? Persze, hogy a tanárra. (Még egy ok, amiért a diák jobb a tanárnál.[3]) Olyan fél ötkor elindultunk a Szilas-patakhoz. Negyedóra alatt odaértünk.[4]

Süssünk szalonnát!Szerkesztés

Mindenki hozott sütnivalót (majdnem: ez a tanár vót').[5] „Egy nagy tüzet kéne rakni” – mondá Gébá J. A. után szabadon. A nagy megbeszélés után elküldtek engem és három osztálytársamat fáért.[6] A többiek persze ott hülyéskedtek a leendő tűznél (persze, hogy Gébával együtt). Negyed hat környékén visszaértünk a fagyűjtő akcióból. Gondótuk': „moss' mán' jóvan', leülnénk”, de nem ám! Ví ár gó bekk tú rívör.[7] Hozni nyársat, kifaragni. Tanárnak leülni. Hülyéskedni diákokkal. Ez van. Ez a „jófiúk” sorsa.[8] Hatra visszaértünk, de nemjó'! Hozni egész osztálynak! Fél hét körül – erősen sötétedett – elkezdődött a tűz begyújtásának igencsak szerencsétlen története. Menni haza papírér'. Nincs! Ki vót' olyan szerencsétlen, hogy biciklivel jött? Persze, hogy én. Hazamegyek. Ájj em gó tú máj háusz.[9] Nyolc óra. Fontos idő az emberiség és Kölcsey-s 8/C számára. Ég a tűz![10] Végre lehet szalonnát sütni; már akinek nem romlott meg a kolbász vagy a szalonna.[11] A magyartanár (Gébá) élelmezéséről az osztály gondoskodott. Még szerencse, hogy sört hozott magával. Még kiderült vóna', kiné' van. (Nálam nem vót', tényleg! Apu, becsszóra!) A magyartanár számára kedvező körülmény jött, a költői homály.

Költői homálySzerkesztés

Persze kicsit sütögettünk (3-4 perc), mert aztán jött a köd. De nem akárhogy. A Szilas-patak kis völgyébe úgy leült a köd, hogy a tábortűz egyik oldaláról nem lehetett átlátni a másik oldalra. Osztálytársaim meggyilkoltak egy bokrot. (Mi az, hogy miért? Azt hitték, kutya. Szép kis oszitársaim vannak, mi?) Néhány osztálytársam eltűnt a ködbe' (fiú-lány párosra gondoljatok[12]) és érdekes hangokat hallatott. Mindenki döntse el, mi történt.[13] Fél tíz fele elindultunk haza. Néhány sör és egy kis pálinka után az ofő[14] (Gébá) hazafele majd' elesett. (Mi az? Nem látta a gödröt a köd miatt.) Úgyhogy ez volt 2010 szeptemberében.

Egy október 23-ai iskolai megemlékezés igaz történeteSzerkesztés

„Mert mibe' kell, hogy menjen a gyerek az üennepre?! Ünneplőbe'! És mibe' vannak? Mibe'?! Nem ünneplőbe'!!!”

~ az iskolaigazgató a második szívinfarktusa előtt pár másodperccel

„Ünnepelni csak pontosan, szépen, ahogy a modell megy a stégen, kiöltözve, úgy érdemes.”

~ egy, a szavalásba belezavarodott iskolás

„Zászló indul... Középre nézz!”

~ egy letűnt kor ünnepi emléke

Olyan, mintha ma lett volna. (Ja, ma volt.) 2010. október 22-e volt, péntek. Az iskolákban ilyenkor október 23-ai rendezvény/előadás/színdarab van. Nálunk is az volt.

Az előzményekSzerkesztés

Csütörtökön már forrongott az egész iskola! Tudva levő volt, hogy, aki nem megy ünneplőbe’, az biz' halott ember lesz a holnapi nap végére. Én oly' ember vagyok, aki szeret játszani az ilyen helyzetekkel. Nem mentem ünneplőbe'. Szeretem figyelni a többiek reakcióját. Na, meg a tanárokét.

Az ominózus napSzerkesztés

Bemenve az iskolába, mit veszek észre: a legtöbb tanár nem jött ünneplőbe'. Addig sem éreztem magam feszélyezve, ezután meg pláne nem. A szerencsétlen gyermekeket megfélemlítették! Szinte mind ünneplőbe' jött. Azért ez már tényleg hal a torkán! Nevetséges. Szerencsétlen lázadó hajlamú tizenéveseknek muszáj pingvinként megjelenniük, különben... (Azt nem tudjuk. Az igazgató – más néven házisárkány – azt mondta, hogy aki nem jön ünneplőbe', az biz' mehet haza, és mire visszaér, legalább egy igazolatlan órája van, melyet a hülye igazgató miatt kapott.) Érdekes volt, hogy csupa fenyegetések voltak ezek. Senkit se küldtek haza – így engem se. Na, ennyire lehet hinni annak, amit a tanárok mondanak – és különösen annak, amit az igazgatók.

„Amint ez megy nagyban, úgy megy kicsiben.”

~ Iózanparasztiész

Ha már az igazgatókról van szó, nem tudom kihagyni egy átlagos 34 év alatti igazgató jellemzését:

  • Az 1. intézkedése, miután megválasztják: új bútorzat kell az igazgatói irodába (nem mintha a régi nem lenne jó). (459 000 forint)
  • 2. lépés: Készüljünk fel a télre! Be kell szerezni egy nagy teljesítményű radiátort, vagy ehhez hasonlót, hogy amíg az iskolába 17°C van, legalább az igazgatóiban legyen 23°C. (99 000 forint)
  • 3. lépés: Alakítsunk ki magunk körül élhető technikai feltételeket! Be kell szerezni bármi áron a legújabb és leggyorsabb és stb... laptopot. Hozzá a legmodernebb programokat és a lehető leggyorsabb internetet. Mindezt úgy, hogy közben az iskolában őskövületi gépek vannak, melyeken nem lehet tanulni. (351 345 forint és minden hónapban 21 990 forint)
  • 4. lépés: „Normális” tanárokat az iskolába! (Lefordítva: a jó tanárokat, akiknek nem bírom a buráját, mert okosabbak, mint én, elküldjük, helyükre gagyi, nyalizós tanárokat veszünk fel.)
  • 5. lépés: Egy igazgató nem járhat akármilyen autóval! (3 999 000 forint)
  • 6. lépés: Pénzügyi alap felállítása a fenti dolgokra. Alapítványi bálok szervezése, majd a befolyt pénz eltüntetése.

De vissza október 22-re. A lányoknak abból áll az ünneplő, hogy felveszik a legjobban simuló nadrágot, és végre felvehetik a magassarkút (melybe' nem tudnak járni, de szexis – mondjuk, ez a része nekem is bejön).

Elkezdődik az ünnepségSzerkesztés

Elmegyünk a település szerencsétlen művházába, melyet egyesek „Csigaháznak” hívnak. Ott a színpadon néhány gyerek elmond egy-két verset, korabeli leírást. Kit érdekel!?[15] Legalább közben jól elbeszélgetünk osztálytársaimmal.[16] Az egész iskola – igazgatóstul – ott van. A szerencsétlen előadás után az igazgató óriásit tapsol, bár ez csak olyan látszat.[17] Nem tetszik neki sem. Ja, és egyébként az igazgató nem képes azt a 200 métert megtenni, kocsiba ül.

Mi meg mehetünk haza gyalog.


Egy félévzárás történeteSzerkesztés

„Lezárom a félévet, ha addig élek is!”

~ Ismeretlen osztályfőnök

„Kisfiam, ha nem javítasz kettesről négyesre...”

~ Ismeretlen apuka

„A félévzárás olyan, mint egy kis ember. Nem ér el semmit.”

~ Ismeretlen diák

A kialakult helyzet körülírásaSzerkesztés

2011. január közepe. Ez egy átlagos iskolás életében egyet jelent a félévzárással. Azoknak, akik még általános iskolások, na nekik ez se nem jó, se nem rossz. Ugyebár az iskola nevében is benne van: ÁLTALÁNOS iskola. Kivéve persze a nyolcadikosoknak. Nekik most jön a felvételi. Felvételi a általánosból egy olyanba, mely majd' ugyanolyan. Az sem lesz jó, vagy rossz. Az KÖZÉP iskola lesz. Ez időtájt nagy a sürgés-forgás. Legfőbb kérdés: Lehet még javítani? E kérdésre a válasz az esetek többségében: Nem. Csont kettesről nehéz hármasra javítani. Ez vélhetően így van. A fentiekben említett 8.C életében különösen érdekes időszak volt. Miért? Mi történt?

Ezek a tanárok!Szerkesztés

Mikor betegedjen meg egy tanár? Nyilván akkor, amikor a legnagyobb szükség lene rá. Tehát nyolcadikba, félévzáráskor. Az offő, Gébá gyógyíthatatlan tüdőgyulladásban szenved és a váci elfekvőben kezelik. Ő magyartanár szerepet is játszik, valamint ő a megbízott technikatanár is. Az iskolában óraadó tanárként szerepel egy szintén magyartanár. Neki nincs más dolga, mint hogy helyettesítsen. Ő vert [18] át minket. Aztán rájött, hogy le kellne zárni minket. Az osztálytársaim feleltek nála irodalomból. Az érdekes volt... Elmondták pont azokat a verseket, amiket egyszer már Gébának is elmondtak. Ez ám a diák ész! Következő megoldandó próbléma, ami félévzárás napján jelentkezett: Mindenkinek csak egy jegye van technikából. A technika nagyon jó óra. Beülünk az ősrégi gépek elé és szidjuk őket, hogy mé' nem tőtődik' be a fészbúk'. Ez a fészbúk óra. Vajon miből kaptuk az jegyet? A próbléma megoldatlan maradt: egy jegyre nem lehet lezárni. Aztán a félévi osztályzatok összehangolása céljából felhívattatott a telefon nevű eszköz segítségével Gébá. Hosszú beszélgetés volt. Mindez az iskola számláján...

Egy neves földrajz óraSzerkesztés

„A Föld forog, az ember mégse forog, ő rajzol”

~ Iózanparasztiész

„Aki nem tudja, az tanítja!”

~ Iózanparasztiész

„A pihenésem legjobb módja, ha te tartod az órát”

~ Ismeretlen földrajztanár

Ez a nagy helyzet - első nekifutásSzerkesztés

Igen, ez. Vajon mi? Pontosabban: Vajon ki? Az is lehet, hogy mi?! De akkor hogy? Vajon miért? Na igen. Mindenki el tudja képzelni azt, amikor valaki ilyen igencsak féleémetes és kilátástalan helyzetbe kerül. Ez történt a 8.C-vel is. A 2011-es tél utolsó napjain ilyen izgalmakat kellett átélni. Ki gondol ilyenkor olyan kérdésekre, mint a felvételizés?! Ja, ja megint elszálltam egy kicsit. Térjek a tárgyra? Mármint lépjek rá egy valamire? Inkább elkezdem mesélni a történetet, mert gondolom mindenki ezt várja. Mármint ugyebár nem mesélni, írni, a nyájas olvasó meg elolvassa, hisz az a dolga. Azért hívják olvasónak. Egyébiránt igen, az olvasó szó a nyomtatók lapolvasójáról kapta becsületes nevét. Az ember mondjuk általában nem jegyzi meg úgy a szöveget, amikor olvassa, mint akinek ez a fő foglalatossága, a lapolvasó.

Ez a nagy helyzet - második nekifutásSzerkesztés

Remélem mostmár sikerül leírni a sztorit, nem úgy, mint az imént. A földrajz tanárnő bejelentése: Ezt az órát nem én tartom. Menjünk át abba az eladó terembe (Már ezt is el akarja adni az iskola? Ja, nem ez előadó terem! Az már más!), ahol tud a rejtélyes előadó órát tartani. [19] Jó, lemegyünk a szünetben az iskola udvarára. El lehet képzelni azt az izgalmat ami jellemzett minket. Lerágtuk az összes körmöt a kezünkről, de még a lábunkról is mire elkezdődött az óra. Hát igen, senkinek nem kívánom ezt a feszültséget.

CsalódásSzerkesztés

Amint felérünk, elénktárul a gyönyörű terem, ütött-kopott székeivel, asztalaival, és meglátjuk a pódiumon neves osztálytársunkat, Jóskát. Az osztály azonnal röhögésbe tör ki. A Jóska az a híres előadó, aki eme órát levezeti (az emelvényről). Ha mi ezt tudjuk, biz' nem stresszeltünk volna ennyit. Az osztály felszabadultan, jóízűen nevetett, de perceken át. Se a Jóska, se a tanárnőnk nem tudta megfékezni.

A nevetésnek nincs határa!Szerkesztés

Elhalkult a nevetés. Kezdhetjük az órát. Mint kiderült a Jóska hazánk éghajlatáról fog beszélni. Azért kellet e terembe menni, mert ebben lehet vetíteni. És Jóskánk ezt fogja tenni. Előveszi a pen drive-ját és berakja a laptopba. De nem marad sokáig a csend. Jóska ugyanis a saját intim képeit tartalmazó mappát nyitotta meg... Az osztály hahotázása közben Jóska vöröslő fejjel zárta be a mappát és nyitotta meg a másikat. De aztán olyan nagyszerű előadást tartott az éghajlatról, (hogy közbe sokan elaludtak) hogy olyan jót a világ nem hallott.

Az előadás hatásaiSzerkesztés

Három fő hatása volt:

  • Az osztályfőnök, Gébá megharagudott Jóskára, amiért nem hívta meg az előadásra.
  • Életébe előszőr az osztály megértette a tananyagot. (Ez sarkítás...)
  • Jóskát azóta felkereste egy pornófilmgyártó cég megkérdőjelezhetetlen okokból.

Szerencsétlenségek a ballagás előkészületeibenSzerkesztés

„A ballagás valaminek a vége, de nem tudjuk minek a kezdete.”

~ Ballagási beszéd beszélője

„Ez nem is igaz! Mégis tudjuk: a nyári szüneté.”

~ A ballagási beszédbe beleszóló diák

„Az osztály a legjobb helye az összeveszéseknek és az utána lévő verekedéseknek!”

~ Iózanparasztiész

Mire jó a ballagás?Szerkesztés

Neves orvosok szerint a legjobb orvosság az, ha sok időt töltünk a levegőn és esetleg még mozgunk is. Na de nem ballagunk! Nem! Sétálni kell a friss levegőn, sőt gyorsgyaloglani, ügetni, vágtázni és utána kiköpni a belünket és a tüdőnket! [20] Na most ez mindegy is, de minket ballagásra kényszerítenek! Hozzáfordulunk az EJEB-hez! [21] Ez a nácizmus mai megfelelője! Erőltetett menet! Pedig csak egyszerűen ballagásnak van mondva. Akkor még szerencse, hogy csak 2011. június 15-én lesz ez a dolog, legalább lesz idő elszökni az országból, sőt a Földről, nem is: az egész világból. Á, áh nem lesz ez így jó! Utánunk küldik az egész iskolakommandót, meg ami van. A legjobb lesz, ha teljesen eltűnünk.

Az osztálytablóSzerkesztés

A ballagásra, na arra fel kell készülni! De nem is lehet csak úgy akárhogy. Óriási veszekedéseknek kell történniük ahhoz, hogy az osztály jól fel legyen készülve. Az első és legfontosabb a tabló. Az osztály 2011. február végén egy teljes nyelvtanórát eme kérdés megvitatásával töltött. A végén sikerült! Ez már önmagában öröm, hát még az, hogy minden esély megvolt rá, hogy ezt a szülők is elfogadják. Elvileg rendben is volt, mindenki elmondá otthon a terveket és elviekben mindenkinek a szülei rábólintottak. Eljött a szülői értekezlet, melyen a 22 tanuló szüleinek a fele sem, egész pontosan csak 9 fő képviseltette magát. Gébá szokásához híven nem érdeklődött semmi iránt, hagyta, hogy a szülők megvitassák. Ki is ment, hogy öngyilkosságot kövessen el. [22] Állítása szerint be-bekancsintgatott az ablakon, hogy nem hajigálják -e egymásnak a székeket. Igen, a szülőktől kitellet volna. Az eredmény szerint az általunk megtervezett tabló nem jó, újat kell tervezni, melynek nagy terhét ők veszik a nyakukba.

A tablóképekSzerkesztés

Eredetileg 2011. március 17-én lett volna a fényképezés. Na igen, ezt minden tanárnak elmondták, még annak is aki az osztály döntése alapján rajta sem lesz. [23] Másnap a tablót intéző anyuka bejött, mert nem volt más dolga, azaz bejelentette, hogy máskor lesz a tablófényképezés. Gébá erre olyan mérges lett mint még soha. Ez azt jelenti, hogy a vérnyomása 1-2%-kal emelkedett.[24]

A legfontosabb: a nyakkendőSzerkesztés

Igen, bevallom: szeretem a nyakkendőket. De azért nem vagyok nyakkendőmániás, nem én! Az, hogy 114 darab nyakkendőm van? Á, az teljesen természetes! Milyen legyen a nyakkendőnk a tablón és a ballagáson? Én mondam, hogy csak a rikítós sárga színű nyakkendőbe vagyok hajlandó belmenni, de érdekes módon leszavazták ötletem. Ezeknek nincs ízlésük! Milyen színű lesz? Persze! Egyszerű kék. Hiába mondtam, hogy már 4 olyan nyakkendőm van... A nyakkendőt a költséghatékonyság miatt az egyik osztálytársam anyukája készítette munkadíj nélkül. Nem tudom mi került benne mégis 1000 forintba. Az anyag az szépen megspórolt volt. Nekem ugyanis legrövidebb, legkeskenyebb és legvékonyabb méretű és anyagú nyakkendőm is hosszabb, szélesebb és vastagabb ennél. Na mindegy... Amikor mindenki kézhez kapta, rájöttem, hogy én tudok egyedül nyakkendőt kötni. Amikor kiderült, hogy Gébá sem tud, egyik osztálytársam ezt monda: Milyen férfi maga? Én meg köthettem meg mindenki nyakkendőjét...

Ballagási beszédSzerkesztés

Eljött a ballagás előtti hét. Felmerült a kérdés, hogy ki mondja a nyolcadikosok nevében a ballagási beszédet. Na, ki mondja? Hát persze, hogy én! Írtam hát egy beszédet.

Az eredeti beszédSzerkesztés

Kedves Ballagási beszéd, azaz ... ööö ... Kedves Ballagó Társaim!

A sok szerencsétlen és unalmas évnyitó közül, csak arra emlékszem halványan, amikor az első osztályt kezdtem. Akkor még nagy izgalommal vártam az iskolát. Utána már nem. Nem is értem, hogy akkor miért vártam. Ez van. Az unokatestvérem most kezdte az elsőt: ő is nagyon várta. Én megmondtam neki, hogy majd visszasírja - mármint, hogy minek várta - de ő nem hallgatott rám. Csak várta tovább. Én meg mondom: Hadd várja. Rengeteget változtam az elmúlt nyolc évben. Most egyáltalán nem várom a jövő évet, nemhogy a tanulásért, még a kíváncsiság miatt sem.

Elsőben még arról kérdezgettük a tanító nénit, hogy mikor tanulunk már végre valamit. Mondtam már, hogy minden ilyen jellegű dolgot teljes szívünkből megbántunk. De most már mindegy is.

Sok nagyszerű felejthetetlen élménnyel gazdagodtunk... ööö ... Mondjuk most hirtelen egy sem jut eszembe, de biztos volt. Sokszor úgy gondoltuk egy-egy végeláthatatlan tanévben, hogy az iskola nem is lehet jó, hisz a nevében is benne van: általános iskola. Rájöttünk, hogy a tanulni egy olyan szó, melyhez hozzátapad az, hogy kéne.

Most, hogy már-már szó szerint törtem a fejem a beszédemen, rájöttem, hogy igen hosszú volt ez a nyolc év és kicsit sem fog hiányozni.

Sajnos itt nem mondhatom el a szokásos köszönőbeszédet, hisz nem akarok hazudni. A tanárok nem voltak segítőkészek, pláne nem türelmesek, de azért - mivel így illik - sok sikert kívánok az iskolának.”

A beszéd a cenzúrázás utánSzerkesztés

Kedves Ballagó Társaim!

A sok nagyszerű és felejthetetlen évnyitó program közül a leginkább arra emlékszem, amikor az első osztályt kezdtem. Akkor nagyon nagy izgalommal vártam az új ismeretet, tudást. Még jobban felelevenedett ez bennem, amikor e tanévben az unokatestvérem is elkezdte az elsőt. Milyen lelkes volt! Pont, mint én, nyolc éve. Nem sokat változtam az elmúlt nyolc évben: most is ugyanolyan lelkesen várom a jövő tanévet, elsősorban a kíváncsiság miatt.

Elsőben többször is megkérdeztük szeretett tanító néninket arról, hogy mikor fogunk már végre tanulni is valamit. Aztán ez a várva várt tanulás végre megérkezett. Nagyszerű dolgokat tanulhattunk meg. Hála kedves tanárainknak!

Az évek folyamán annyi nagyszerű, felejthetetlen élménnyel gazdagodtunk, hogy hirtelen nem is tudom, melyiket említsem meg. Eme élmények hatására rájöttünk, hogy az iskola nagyon nagyszerű dolog, és bizony szívesen jöttünk mindennap. Naponként eldobtuk a tanulni kéne szókapcsolat második tagját, és ez mindig nagyszerű eredménnyel járt.

Most, hogy a beszédemre készültem, felismertem, hogy nem is volt olyan hosszú ez a nyolc év, és igen ... rájöttem, hogy nagyon fog hiányozni.

Köszönetet kell hát mondanunk tanárainknak a türelmükért és segítségükért. Sok sikert kívánok a többi ballagónak és a ballagók nevében drága általános iskolánknak!”

Még jó, hogy a tanár megígérte, hogy nem változtat rajta sokat...


További lehetőségek a blogolásraSzerkesztés

  1. Magyar Szabad Blog
  2. Magyar Trendgyártó Blog
  3. Amerikánus Bloggerek Asszociációja



  Ez a jegyzet: lábjegyzet! Nem szól senkinek, még annak se, akit érdekel. Szinte apróbetűs. Egyáltalán nem kell elolvasni.
  1. De csak azért, mert Lenin nem járt oda!
  2. Elvégre Lenin azért néha lehet, hogy benézett volna...
  3. Aztán a diák is elromlik, és tanár lesz belőle. Így megy ez...
  4. Repülővel. Közben megkerültük Lengyelországot...
  5. A tanárnak már eleve volt.
  6. Nem volt elég az, ami az ellenőrzőmben volt.
  7. Leninnek, bár ő tudott angolul is: visszamegyünk a folyóhoz. Amúgy ez egy néger spirituálé. Is. Ők persze nem így írják, én meg a múltkor kaptam ezért egy fát, hülye angoltanár. Nem ért az semmit!
  8. A rosszfiúk a Harcosok Klubjában vannak, de arról nem beszélhetnek.
  9. Na, már csak 88 mondat kell az angolházihoz! ...De már megint miért lett egyes?
  10. Meg a tanár inge. Ezt csak ideírtam, nem történt meg.
  11. Apukám ezen a mondatomon jót röhögött, de nem értem, miért. ...Valaki?
  12. De amúgy hótra nem érdekel, kire gondoltok. A lényeg a lényeg. Ööö... Apu...?
  13. Szerintem elvitték az uff on out-ák.
  14. Ufó?
  15. Tényleg, ki a csudát érdekel a múlt, meg egyéb ilyen marhaságok? Ugyan már, hogy arra épül egy egész nemzet?! Egy igenzet talán. ...Carpe dió, azaz ragadd meg a mogyorót! Mindegy, kiét...
  16. A közösség építő ereje! Tetszenek látni?
  17. Nem hangzat, nem halljuk. Csak látjuk.
  18. Mármint: vett
  19. Érti, nyájas olvasó, megfogja és tartja a faliórát
  20. Mondjuk előbb inkább a tüdőnket, és akkor nem érezzük már a belünket...
  21. Erdei Juhok Európai Botránya
  22. Magyarul: kiment cigizni
  23. Na jó, minden magyar tanár rajta lesz. Mind a 40 000.
  24. Mi van? Nála ez már szívinfarktus! Vagy mi...