Főmenü megnyitása

Unciklopédia β

Ilkovics

A tetthely

Ilkovics Izidor és két fia 1925-ben vásárolta meg a Teréz körút 62. szám alatti aprócska vendéglőt. Mivel azonnal terjeszkedni akartak, az apa hamar fölismerte a Nyugati pályaudvar közelségében rejlő hatalmas lehetőséget, azt, hogy a régi Berlin téren naponta emberek tízezrei fordultak meg már akkor is. A tulajdonos gyakorlatilag a nagy forgalom, kis haszon elvére számított és ez a reménye fényesen bevált. Továbbá odavonzott midenféle alakokat.

Ilkovics kiváló emberismerettel megáldott főpincéreket alkalmazott a vendégek megfelelő helyre terelésére. Az Ilkovicsnak volt egy igen gyengén világított alsó helyisége, az Ilkovics-pince, ahová a legkülönfélébb világnézetű szerelmespárok, és szocialista szemléletű költők, továbbá kurvák, zsebtolvajok, betörők jártak.

Az Ilkovics olcsó kajálda volt. A lazac fogasból, a szardínia és a hering olcsó tavi halból, a bécsi szelet pedig tehéntőgyből készült. Napi négy mázsa róseibni fogyott.

A mai Skála felé nyíló söntés – ahol három óra leforgása alatt félszáz liter pálinkát mértek ki – reggel négykor nyitott, hatkor követte a büfé, majd nyolctól a hagyományos étterem. A Jókai utca felé eső házban önkiszolgáló és hagyományos vendéglátóhely is volt.

Ilkovics eredetileg gépésznek tanult, így nem esett nehezére automatákat konstruálni. Az egyik berendezés nyáron hűtött sört és mustot, télen meleg teát és forralt bort adott. A másik kisebb-nagyobb szendvicsekkel és ízletes süteményekkel szolgált.

Az Ilkovics (későbbi, állami nevén: Népbüfé) a rendőrségnek is kedvenc találkahelye volt. Vittek magukkal gumibotot, bikacsököt, a faragatlan vendégek faragására.

De hol van ez ma már. Évtizedek óta nincs Ilkovics. A lényeg viszont megvan, leköltözött a mai, állami nevén Nyugati (azelőtt Marx, még azelőtt Berlin) tér alá, sőt még alább, a Westend dzsuvába,

ahol szerelmespárok, költők, kurvák, zsebtolvajok, betörők, zsaruk kerülgetik egymást.