Főmenü megnyitása

Unciklopédia β

Drága Bérleteink!

Budapest, helybenjárás
Jegyeket, bérleteket, csak semmi cicó!

„Ti...................!!”

~ Gy.F., Öszöd

„Ha valaki ellop egy baguette-et, fáradhatatlanul üldözni fogom. De ha egy egész pékséget lop el, az már nem az én dolgom.”

~ Javert felügyelő V. Hugo: A nyomorultak
Drága Bérleteink!
Engedjék meg, hogy meleg szeretettel és tisztelettel köszöntsük Önöket és megköszönjük, hogy elhozták magukkal felmutatóikat, akik egyébként minket a legkevésbé sem érdekelnek és Önök nélkül úgyis érvénytelenek.
Önök bevételt jelentenek számunkra, ha szűköset is, ezért arra kényszerülünk, hogy szakértőink között sorshúzással döntsük el, melyikük 20 millió forint feletti végkielégítését álljuk és melyik végkielégítést bízzuk pirospozsgás arcot varázsló jogvitára. (Pirospozsgás arca egyébként is csak annak van, akinek van az arcán bőr.)
Már ellenőrt sem kapunk ugyanis ingyen, nemhogy tanácsadót. Mert a tanácsadóknál a legnagyobb kiadás sem számít (Csak tudnánk, hol hallottuk ezt a szlogent. Meg talán a legkisebbről volt szó?) Tanácsadók nélkül ugyanis tanácstalanok lennénk. És a mai fegyelmezett, gördülékeny, mintaszerű közösségi közlekedés helyett csak káosz uralkodna. Ezt pedig senki nem akarhatja, akiben egy csepp érzés is van.
Drága Bérleteink!
Mi tiszteljük Önöket, amíg érvényesek. A világért sem tegeznénk le Önöket az érvényességi idejükön belül.
DE:
De ha lejártok, ti nyomtatott fecnik, ti rohadékok, húzzatok el melegebb éghajlatra, mint a vadlibák, amíg szépen beszélünk!!!
Utóirat: Nem a mi dolgunk, hogy ellenőrizzük, a fentiek így vannak-e vagy sem. Volt már rá eset a történelemben, hogy valaki beleszeretett a kirablójába. Ő tudta egyedül, hogy miért.