Főmenü megnyitása

Unciklopédia β

A politikus és az Unciklopédia

Pedig az Unciklopédia is elkötelezett híve a haladásnak!

„.....'.....? ..........!!!!!”

~ Deutsch Tamás cenzúrázott humora a Twitterről
Ül a politikus a gép előtt, és önkifejezhetnékje támad. Ezek a közösségi oldalak szinte kínálják, hogy álnéven vagy akár névtelenül bármit beírhasson, amihez a nevét nem adná - túl őszinte ahhoz, meg azok, akiktől a politikus függ, nem vennék jó néven.
És ezt jobb ki sem próbálni.
De azért kellene valami vicceset írnia a népének, hiszen annak a fiai-lányai időnként idetévednek, attól a tévhittől vezettetve, hogy az Unciklopédián írtaknak úgysincs semmi értelme.
A politikus felhajtja mai tizedik kávéját („nem egészséges, tudom, de annyira hozzászoktam, hogy akár két kávé után öt perccel is el tudnék aludni”).
De most nem. A jó politikus non-stop a népének él. Míg Ön alszik, a Darmol dolgozik. („Te jó ég, ez most honnan jutott az eszembe? Ja, nagyapa mondogatta, valami régi hashajtó-reklám lehet.”)
Tehát most a népének fog írni. („A nép alhat. Az én dolgom úgyis a meglepi. Mekkora meglepetés lesz, ha a népem felébred! És de jót fog derülni, pedig nem is tudja, hogy ezt a sok szikrázóan szellemes poént én találtam ki! Félő persze, hogyha tudnák, hogy én írtam, le is fagyna a mosolyuk egyből.”)
A kérdés most már csak az, milyen poénnal örvendeztethetné meg a népet, amelynek fiai-lányai jobb híján rájuk szavaztak?
„Lemondok arról, hogy lemondjak! – Nem, ez mégse lesz jó, mert ezen egyesek nem nevetnének, hanem elszomorodnának.”
Márpedig rossz poénokat nem akarhat egy jóérzésű, népéért élő politikus.
Jó poén, amin ő is nevethetne, meg csak nem jut az eszébe.
„Tegyünk még egy kísérletet”, biztatja magát. És rákeres pártelnökének nevére a keresővel. Meg is találja. Körülnéz: nem látja senki? Azok sem, akik a jogállamban persze nincsenek? No jó, kuncoghat ezen egy kicsit. Úgy látszik, az ellenpárt híveire is ragadt egy kis humorérzék. Csak tudná, kik írják ezeket a humornak álcázott förmedvényeket! Lehet, hogy holnap szól is a megfelelő embernek („az is kért tőlem valami apróságot a múltkor”).
Csak előtte még kicsit kiröhögi magát. Csak úgy, egyedül az éjszakában, álnéven.
Még nehogy valaki meglássa, hogy ő ilyesmin nevet.
Ha Tiborc is inkább megnevettette volna Bánk bánt, biztosan másképp alakult volna Gertrúd és András király sorsa.
Hacsak Biberach hamis Tiborc szerkesztőnéven fel nem bújtja mégis Bánkot.
„Akkor inkább hagyjuk az egészet” – gondolja. És poén-nyomot sem hagyva, kilép az Unciklopédiából.