Főmenü megnyitása

Unciklopédia β

A bögre

Hol volt, hol nem volt, valahol csak volt[1], mert így történt, vagy úgy.
Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi. Unalmasan, szürkén.De aztán jött egy pohárka grapefruit-lé, de aztán hirtelen kopogtak.
- Marika, kislányom, nyiss ajtót, szívem csücske. - fröcsögte a 100 kg-os tanárnő, miközben kókuszgolyók százait tömte a szájába.
- Néni, kérem. Mindig én?... - de a tanító néni leüvöltötte.
- Mész ajtót nyitni, te hülye? Csak azért nem csaptalak még ki, mert jó csicska vagy...
A kislány hüppögve, durcásan ment az ajtó felé. Ám az magától kivágódott, a kislányt a betonba préselve.
- Jó napot, gyerekek. Szeretnétek hallani valami rémtörténetet, vagy bűnügyi mesét? Akkor jókor jöttem, mert én egy mesemondó bácsi, Frank bácsi vagyok. Edebede bácsi személyes titkára! - a beérkező egyén hosszan nyújtotta a mézesmázos szavait. A kislányok felsikítottak örömükben, a fiúk őrülten dobálták az játékautókat.
- Jajj, néni, vagyis bácsi, kérem meséljen nekünk valamit. - sikkantottak a lányok. Edebede bácsi személyes titkára mesélni kezdett - volna, de a tanító néni üvöltve félbeszakította:
- Csitt legyen, ebadták, revolver van nálam, és nem félek használni. - a gyerekek ijedten elhallgattak.
- Nos, - kezdte Frank bácsi - Egyszer volt, hol nem volt:


"Volt egyszer a mezőn egy öreg bácsi, aki egy erdőszéli házban lakott. Egyszer elvitte tőle egy egyszemű ellenség az elemózsiáját, emiatt ehetett lapulevelet. Majszolva majszogott, mígnem napszúrást nem kapott, fogott egy marék levelet, és elrakta a levesbe. Hazafelé baktatott, bakot baknak ugratott, bepattant az autójába, mígnem behajtott a garázsába. Hazaérvén elment ledőlni aludni, ám a megevett fű nem hagyta nyugodni. Átkozódva töprengett, vajon ez meg mi lehet? Ám hirtelen kevéske fény gyulladt az agyában, anyja szavai jutottak el a pofájába. Így szóltak az anyának bölcs szavai: -Menj az erdőbe sétálni. Nem gondolkozott értelmén, vágtatott az erdőbe éjnek éjjelén. Mikor alaposan kifáradt, vízhez ment, ugyanis kiszáradt. Ivott, ivott, és ivott, majd egy fa aljához kucorodott. Álmában a fa ezt mondta: -Alaposan elfáradtál, látom. Szeretnél egy kicsikét pihenni? Nem probléma. Egy gond töri csak a kérgemet. Kuvik néni kölcsönkérte a bögrémet. Hiába töröm magam, hogy ágaim is belerecsegnek, nem sikerül visszakérnem jogos örökségemet. Segíts nekem, öreg bácsi, mert leveleimet nem olvassa Kuvik néni. Hiába írom neki, hogy a bögre ősi tulajdonom, visszaszolgáltatásra nem nagyon hajlong. Inkább én hajlok el, mert az írás nem könnyű dolog. Különösen egy fának. Írtam neki a bögre történetéről, meg az én ősi gyökereimről. De ugyan mit tehetek, ha még lombomat se nézi meg?! Leheveredhet elém, te bácsi, ha visszahozod a bögrémet attól a kártevőtől. Hasonlítanám szúhoz, vagy fagyöngyhöz, de mit tegyek, ha a gyökerem földhöz köt? Indulj hát.
És a bácsika felébredt, hűs hajnali szélben didergett. Eszébe ötlött neki fura álma, Kuvik néni, meg a társa. Az a vén tölgyfa. Határozottan kiállt, és így kiabált: -Mondok én neked valamit, te dilinyós tölgyfa! Nem félek én tőled, nem megyek én sehova. Ám erre a fa nyikorogni kezdett, a bácsi lábai pedig gyökeret vertek. -Nem mész a bögrémért, te siralmas halandó? Akaratomra te üveg lehetnél, széthasadó. Nem fogom én neked felsorolni, családfám hogy a csudába néz ki. Menj, hozd vissza. Kuvik nénitől szerezd vissza.
Emberünk mit tehetett, indulni készült, majd elment. Az erdő sűrűje felé vette útját, ahol még a madár se járt. De nem ám, bizony ám. Hirtelen egy alakot látott, aki német rohamsisakban virított. -Hitler! szaladt ki a bácsiból az indulat. -Ja, wieso? felelte az alakzat. -Örvendek a szerencsének, kedves rokon. A bácsi nevetett, vihogott. Hitler enyhén meglepődött, majd oldalra vetődött. Ugyanis egy Lamborghini állt be a helyére, ahol ő pár másodperccel elnézett. Egy sápadt asszony csapta ki az ajtót, majd a kutyabőr prémjére mutatott. -Mr. Hitler? Erre gondolt? A bácsika érdeklődve figyelte a kapcsolatot. - Nem, Mrs. Szörnyella, kék színben megvan? -Nincs, és nem is lesz! Szörnyella szeme villámokat vetett. -Mit szólna egy csinos kis bögréhez? A bácsika erre a szóra "föléledt". -Nem, sajnos nem kell. És Hitler robogóval ment el. A bácsika viszont szóvá tette a dolgot. -Milyen ez a bögre? Jó? Nem kopott? -Nem, kérem, akarja? HA igen, akkor a duplája. -Duplája minek? a bácsi kérdezett. -Hát a szokásosnak. Úgy értem az árának. -Kitől van ez? Valami politikusé lehetett? -Ugyan már. Egy sima tölgytől vettem. A bácsika meggyőződött az igazságról, és Szörnyella torkához kapott. -Maga, az, Kuvik néni? Az a fa várja vissza a bögréit. Ám Szörnyella egy suhintással, ködfátyollá málladozott. A bögrét a bácsi megszerezte, ám a prémeket meg se nézte. Szaladt vissza a fához, majd a bögrét odavágta. -Nesze, itt van, mire kértél. Többet rám se tekintgessél. Azzal a bácsi a fa alatt elaludt, s többet onnan nem mozdult. Így ért véget a történtet, Boldogan halt, amíg nem fel nem éledt."


- Na, gyerekek, milyen volt? - így Frank bácsi. A gyerekek szemében gyűlölet csillant. A tanítónéni szemében viszont csodálat ült.
- Gyerekek! Ez csodálatos volt! Jöjjön majd még, Edebede bácsi mittudomén mije. Ha legközelebb jön, kap majd Eddmeglevest. Viszontlátásra.
Marika ajánlkozott: - Majd én kikísérem. Jöjjön, Frank bácsi.
- Jaj, Marika, milyen illedelmes vagy. - szólt a tanító néni. Ám Marika szemében gonoszság csillant. Frank bácsi mit sem sejtve ment az ajtó felé. Ám Marika kezében már egy váza volt. A tanító néni szobája felél dulakodás hallatszott, amely a tanító néni sikolyával zárult. Ekkor Marika hozzávágta Frank bácsihoz a vázát.

- Héé! -mondta Frank bácsi, ám amikor a többi gyerek a szobából tárgyakkal kezdte dobálni, megfutamodott. Kirobogott az ajtón, és megkönnyebülve állt meg az utcán. Ám az ablak kinyílt, és újra tűzközelbe került. Nosza, nyakába vette a várost. Azóta se látták ott.,

  1. Vagy nem.